A HOSSZÚFALUSI SZENT MIHÁLY ÉS GÁBRIEL ARKANGYAL ORTODOX TEMPLOM

Már a XVII. századi okiratok bizonyítják, hogy Hosszúfaluban- Négyfaluban egy fából épített templom létezett, amelynek Stan nevű lelkészét Constantin Brâncoveanu, a XVIII. század végén, átvitte a fogarasi alapítványhoz.

A jelenlegi templom a régi, fa templom helyén épült, a mokány hívek hozzájárulásával, 1794-1799 között. “Habár a nehézségek nagyok voltak, és nem engedték, hogy a románok templomokat építsenek, de a hosszúfalusi mokányok már Mária Terézia császárnő idejéből rendelkeztek a jóváhagyással, kéz a kézből gyűjtöttek a nagyszabású megvalósításra”. Így 1799 tavaszán a templom felépült, és ennek szomszédságában a román iskola. Ugyanazon év nyarán, Radu Verzea esperes jelenlétében, sor került a templom felszentelésére is. Tehát, az osztrák kormány segítsége nélkül, csak a mokányok buzgalmából és szorgalmából, külön kiemelve Eremia Târcă nevét, ahogyan ez a feljegyzésből is kitűnik, felépült a templom.1 A templom gyertyatartókkal, csillárokkal, papi öltözékkel, és egyebekkel való ellátása ugyanúgy a jó keresztények tevékenységét dicséri. Továbbá, a négy harangot a hívek költségén öntették. De ezeket, az első világháború idején, a magyarok elkobozták hadifelszerelés gyártásának céljából, csak egy, nagy harang maradt meg. A háború után újabb harangokat öntettek a magyarok által elkobzottak helyébe. A templom történetéhez kapcsolódó különleges események: a szerb püspök, Gherasim Adamovici látogatása 1796-ban, a leendő templom oltárának felszentelése alkalmából. Továbbá, a Nagyszebeni Érsekség vikáriusának, P.S.Sa Visarion Răşinăreanul, látogatása 1999. október 17-én, a templom festményeinek restaurálása utáni újraszentelése alkalmából. A templom építésének 210. évfordulóján, 2009. november 7-én, ÎPS Sa ÎPS Dr. Laurenţiu Streza lelkész metropolita, Nagyszeben Érseke és Erdély Metropolitája, megáldotta az istentiszteleti hely felújítási munkálatait és “sachelar” (gyülekezeti tevékenységgel rendelkező papok tiszteletbeli egyházi rangja) felszentelte az itt szolgáló, Şerban Raul Valer lelkészt.

A Havasalföldi lóhere alakú tervet kiegészítették az erdélyi mesterek módszerein alapuló térszerkezettel (bordázott, íves boltozatok), és kőből, téglából és fából építették. A templom nyugati oldalát, a bejáratnál eredetileg nyitott árkádokkal épített előcsarnokkal egészítették ki, majd nagy ablakokkal zárták le az oszlopfolyosót, az eső és hó elleni védelem céljából, amely tetején elhelyezték a csúcsos harangtornyot, valamint az oldalsó orommezőket, a szerkezet a brâncoveanu-féle behatás szintézisét képviseli, amely az erdélyi vallási épületek legtöbbjénél fellelhető. Ennek magasságban és a templom térfogatásához mért kifejlesztése az erdélyi barokk stílust képviseli, ugyanúgy, mint a homlokzat stukkó díszítésének gazdagsága – a dupla falpillérek és összetett oszlopfejek, amelyeket, sajnos, hozzá nem értő mesterek módosítottak. A templom bizánci stílusú, külső freskó jelenetét “1803-ban festette Ghena 30 Iacov Popoviciu festő”, a belső jeleneteket meg “ Ioan Bărbuc şi Iosiv(f) Bărbuc” festők, az előhajó bejárata fölötti feljegyzés szerint.2 A hajót az oltártól elválasztó falon levő eredeti, felújítás nélküli állapotban megőrzött, 1803-ból származó ikonfestményeken a Ion Boghiciu (Bolgárszegi nagykereskedő) neve olvasható. Az 1994-1999 közötti időszakban a nagyszebeni Ioan Dobre restaurálta a belső festményeket. A plébánia múzeumában néhány, Szent Andrei Şaguna szolgálati idejéből származó, kultikus könyv található: Illusztrált Biblia (1856-1858), Apostol [Apostolok Cselekedetei] (1851), Molitfelnic [imádságok gyűjteményét tartalmazó könyv] (1849), Kiriakodromiom (1855); valamint egy 1829-ben kiadott Evangélium (Ştefan Stratimirovici püspök). Ugyanott található egy mindkét oldalán festett „prăznicar” (ikonfestmény, amelyet a hívek megcsókolnak az oltárhoz járuláskor és a templomból való távozáskor) gyűjtemény (XVIII. század), amelyeket 2007-2008-ban restauráltak.

Régi feliratok: A templom bejárata fölötti felirat (pisania). “A Szentháromság, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében emeltetett ez a szent templom, ahol a Szent Mihály és Gábriel arkangyalokat áldják a jó keresztények, e falu támogatói, akik (saját szorgalmuk szerint) hozzájárultak a templom építéséhez a kezdetektől az 1799. évig, I. Ferenc császárunk idejében, aki kegyelmében engedélyt adott; és a felszentelt Gherasim Adamovici egyházfőnk által, aki megszentelte az oltár helyét, amelyet a támogatók fáradtságával és Eremia Ţârcă Úr szorgalmával és buzgalmával, valamint Radu Verzea nagytiszteletű szorgalmával állítottunk; valamint a szent templom festését, ahogyan azt a bejárat fölötti felirat mutatja, az öreg támogatók és a fiatalság áhítatos munkájából végezték el 1833. augusztus 12-én, Alexe és Eremia Verzea lelkészek szolgálati idejében, Gheorghe Sasu, Martin Popovici tanító és Eremia Verzea gondnoksága alatt festette: Ioan Bărbuc és Iosin Ioan Bărbuc. Pénz hiányában a festés később készült el, javarészt Constantin Boghici költségén”. A templom oltáránál derék lelkészek szolgáltak, akik el tudták ültetni a hívek lelkében az Úristen szeretetét és az Istentől való félelmet. Ezek közül megemlítjük:

A. A jelenlegi templom felépítése előtt, 1651 előtt megemlékeznek Oprea Kiprian lelkészt, majd Candăr lelkészt 1685-ben; Stan lelkészt, a XVII. század végén – 1701-ben a román ortodox vallásúak vezetője lett az ősi vallás megvédésére irányuló harcban; Petcu lelkész, a türkösi lelkész fia – aki 1718-1721 között a „Szent Miklós” templomban szolgált és 1721-ben, pestisben halt meg3; Ion Verzea lelkész és Ion Verzea esperes4.

B. A jelenlegi templom felépítésétől napjainkig: Radu Verzea esperes (1794-1799); Irimie és Alexe Verzea lelkészek (1799-1848); Alexe és Irimie Verzea lelkészek (1848-1861); Ion Dan és Irimie Verzea lelkészek (1861-1874); Alexe és Romul Verzea lelkészek (1874-1911); Petru Leucă lelkész (1911-1969); Andrei Prunea lelkész (1970-1993); Ioan Voineag lelkész (1993-2004); a Négyfalusi esperes, Dănuţ-Gheorghe Benga (2004-2010), és Şerban Raul Valer lelkész, 2006-tól szolgáló lelkész, majd 2011 plébános, napjainkig (2015)

Jelentős szerepet betöltő gondnokok és kántorok: gociman (gondnok) Gheorghe Sasu, Martin Popovici és Eremia Verzea tanítók. A parókia két temetővel rendelkezik: egy plébániai, téglafallal körülvett, műemléknek minősített temető, és egy felekezeti temető, a templom közelében. A templom felépítésével egy időben épült a két osztálytermes iskola is. Az iskola a templom gyámsága alatt működött 1919-ig, majd átköltöztették az 1. számú elemi iskola épületébe. Ez a két intézmény, az iskola és a templom, együtt működött az évek során, sok tanult férfit, jó gazdát és híres kereskedőt adott az országnak, akik Románia nagyvárosaiban telepedett le. Ez az iskola, a két világháború közötti időszakban nem szűnt meg, az egyik termében az Öreg Templom tagozat „Olvasóháza” (az akkori időben több mint 3.000 könyvvel büszkélkedő könyvtár) működött, a másikban a “Săceleana” bank, az első világháború utáni fiatal generáció létesítménye, amely jobban összetartani kívánta a mokány lelkeket, új útmutatást nyújtva az új generációknak, a tudomány megszerzésére és a nemzeti öntudat megtartására. 1975-ben, majd 2006-ban megjavították az iskola tetőszerkezetét és az épület tornyát, amely épület a „Szent Mihály és Gábriel Arkangyalok” templom történelmi épületegyüttesének része. Ebben az épületben található a parókia múzeuma is.