„KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE” ORTODOX TEMPLOM-TÜRKÖS II

A „Keresztelő Szent János Születése” templom, amelyet „új templom”-nak is neveznek, 1866-ban épült. A templom kupoláján levő kereszt alatti gömbben megtalált okiratban a következők olvashatók: „S-au luminat mințile unor oameni care văzând desime între suflete la sânta biserică veche din Turcheș […] și au pus de gând ca să înceapă să mai facă o sfântă biserică” (Egyes emberek megvilágosodtak, akik látván a lelkek sűrűségét a türkösi régi templomban, arra gondoltak, hogy jó volna még egy szent templomot építeni). Így 1855 áprilisában, lerakták a templom alapkövét az itt szolgáló lelkészek jelenlétében. A munkálatokat 1865 márciusában kezdték el, az építkezés teljes költségét 15.000 forintra becsülték. Ugyanazon év szeptember 13-án az építési munkálatok majdnem befejeződtek. Miután két réteg fémlemezt is ráhelyeztek a tetőzetre, egy hétfői napon, esős idő lévén, a mesterek és munkások nem dolgoztak tovább. A munkálatok vezetője eljött ellenőrizni a munkálatokat, és abban a pillanatban, amikor kijött a templomból, a templom összeomlott, csak a bejárati ajtó kerete maradt lábon. A parókia hívei nem veszítették el reményüket, hanem úgy döntöttek, hogy újra kezdik az építést, ezt az eseményt Isten szereteteként ítélve meg, ugyanis ha nem lett volna az eső, amely eltávolította a 30-40 ott jelenlevő munkást, sokan meghalhattak volna. Így 1866. július 30-án, a lelkészek jelenlétében, elhelyezték a templom kupoláján a keresztet is. A templomot Szent Andrei Șaguna szentelte fel 1872-ben, miután minden munkálat befejeződött.

1936-ban hozzáadták a kórus részére épített karzatot is, és felújítási munkálatokat végeztek, úgymint: fekete-fehér mozaik, faragott tölgyfa szentély, a brassói Ioan Benedek szobrász munkája, a karzat fém lépcsője, valamint a templom első falának, és a temető északi falának javítása.

A templom kőből és téglából épült, bizánci stílusban, római és keleti elemekkel; alapja görög kereszt alakú, az oltár apszisa félkör alakú, míg az oldalsó apszisok téglalap alakúak, nagyméretű ablakokkal, amelyek a zsinagógák ablakaihoz hasonlítanak. A falakat nyolc, hatszögű oszlop (ellenfal) tartja, a minaretekhez hasonlóan. A templom magassága 24 méter, a központi boltozat belső nyílása 8 méter. A harangtorony, amely árkádja alatt nyílik a templom és a temető bejárata, külön épült, 1919-ben, Bucur Bunescu kereskedő építtette, és egy új haranggal látta el, ugyanis a régi harangot a magyar uralom alatt elkobozták katonai célokra. Az anyagi nehézségek miatt a templom eredetileg festetlen maradt, de ugyanazon Bucur Bunescu, az első alapító unokája, áldozatkészsége révén, 1935-ben megkezdődtek a festés-munkálatok, amelyeket a bukaresti Iosif Keber festőművész vezetésével egy művészcsoport végzett, amelynek tagjai közül megemlítjük Gheorghe Hermeneanu és Constantin Nițulescu festőművészeket. Az újtestamentum jeleneteit ábrázoló, nagyméretű matt olaj, bizánci stílusú falfestmények1936-ban készültek el.

Az ikonosztás fából készült, faragványokkal, a bukaresti Florescu szobrász munkája, amelyet a Iosif Keber által vezetett csoport festése díszített és aranyozott. A festményt Teodor Scorobeț vikárius egyházfő szentelte fel 1948. október 4-én.

Egy szett ezüst szent edényt őriztek meg a templomban, amelyeket a Szinajai kolostor rendfőnöke, Ghenadie Pârvulescu adományozta, 1867-ben. A Szent kehely falán három, Jézus Krisztust, a Szűzanyát, és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló medalion látható, a talpán pedig a négy evangélistát ábrázoló medalionok. A Szent ostyatartóra a két angyal által körülölelt Kisded látható, és az alábbi vésett szöveg: „Ca uo oae spre junghiere s-au adus și ca un mel nevinovat, așa nu-și deschide gura sa, iar neamul lui cine-l va spune ” (Áldozati juhként és ártatlan bárányként hozatott, így nem nyitja ki száját, ki ismeri meg népét). A templom vagyontárgyai közé tartozik egy vörös bársonnyal és medalionokkal díszített, 1859-ben kiadott, szövege cirill betűs román nyelven írott, Szent Evangélium is.

Az itt szolgáló lelkészek időrendi névsora a következő: Ioan Odor lelkész, Alexandru Odor lelkész fia, felsőoktatásban részesült, 1866-1877 között szolgált; Ioan Pascu lelkész (1866-1910); Nicolae Soiu lelkész, akit Andrei Șaguna metropolita küldött ki, a fent említettekkel együtt szolgált 1866-1916 között, felváltva a türkösi két templomban; Ifj. Ioan Pascu lelkész, aki eredetileg tanítóként szolgált, majd lelkészként 1910-1929 között; Daniil Purcăroiu lelkész, akinek nevéhez több teljesítmény is fűződik, felváltva szolgálva a régi, és az új templomban 1930-1947 között, egyetlen hivatali egységet alakítva ki; Virgil Dancu lelkész, 1947-1949; Alexe Antimir lelkész, aki az aradi egyházmegyéből jött át, és akinek szolgálati ideje alatt a türkösi parókiát felszámolták, azzal az indoklással, hogy önerőből nem fenntartható. 1947-1955 között szolgált, majd október 26-án áthelyezték Predeal városba; Petru Balint lelkészt 1956. március 1-jén helyezték Türkösre, költségvetésen kívüli lelkészként, akinek sikerült újra létrehozni a parókiát, amelyet 1989-ig szolgált; ő építtette fel a parókia épületét is 1960-1968 között, amelyet 2014-2015 között teljesen felújítottak; Remus Faust lelkész 1990-2014 között, és Mihail Iustin Mitrea lelkész – 2014-től.

A temetőt a templom építésével egyszerre hozták létre, körülbelül 100 sírhelye van. 2014-ben megkezdődött ennek kiterjesztése, ezért megvásárolták a szomszédos területet. Ugyancsak 2014-ben fejeződtek be a hidegház építésének munkálatai.