“Szent Miklós” Ortodox Templom, Csernátfalu-Hétfalu

Az erdélyi románokról szóló, 1760-1762 között végzett felmérés szerint, amelyet Dr. Virgil Ciobanu a Bécsi háborús archívum irataiból másolt át, Csernátfalu-Négyfaluban 91 ortodox család létezett “lelkész és templom nélkül”. Ştefan Casapu úr, munkájában, abból kiindulva, hogy a feljegyzések bizonyítják, miszerint 1771 augusztus 23-án a Nagyszebeni Kormány válaszol a brassói tanácsosnak, hogy a Hosszúfalu és Csernátfalu templomai javítási munkálataira vonatkozó kérelmet újra a Bíróság elé terjesztették 1771 január 9-én, és várják a választ, azt a következtetést vonja le, hogy 1770-ben a Csernátfalusi románok rendelkeztek egy fa templommal, amely javításra szorult, és “amelyet valószínűleg az 1760-1762 közötti összeírást követően építettek”.

A Brassói Állami Irattárban találhatók okiratok (4773. és 4876, 1780-ból), amelyek a Csernátfalusi “Szent Miklós” ortodox templomra vonatkoznak, ezt a “régi templom” néven is említve. Itt egy, a parókia 49 híve által a Csrnátfalusi közösség nevében aláírt folyamodványról van szó, amelyet a brassói állami hatóságnak volt megküldve 1779-ben, cirill betűkkel írva. A folyamodványt a Brassói Magiszternek címezték, kérvén egy templom építésének engedélyezését “amelynek hiányában vagyunk”, “a Méltóságos Gubernium és a Birodalom beleegyezésével”.

1780. szeptember 12-én a Legmagasabb Birodalmi Parancsban megküldik a brassói korona-hatóságoknak a rendeletet, latin nyelven, amely intézkedések foganatosítását rendeli el a Csernátfalusi románok teplomának felépítésére. A rendeletet követően megkezdődik a templom felépítése. A templom építéséhez szükséges telket 1783-ban vásárolták meg a hívek, de a templom felépítésének folyamata, a nehézségek, amelyekbe ütköztek, ki járult hozzá az építéshez, mennyibe került, kik voltak a támogatók, adományozók, stb., okiratok hiányában mindez ismeretlen. A templom jegyzékét nem sikerült megtalálni. Úgy vélik, hogy a templom 1783-ban készült el, a kőbe vésett kézmosóedény falán feltüntetett dátum szerint. A templomot kőből és téglából építették, bizánci kereszt alakban, és 2 apszissal rendelkezik. A tetőszerkezetet cserép borítja. A templom hossza 23m, szélessége 8,5m, magassága, az alaptól a tetőig 10 m, a falak vastagsága 1m. A templom belseje három részre oszlik: oltár, középhajó és a tornácos pronaosz. A padlóburkolat négyszögű kőből készült, kivéve az oltárrészt, amely fenyődeszkából készült.

A téglából épített mennyezet boltíve négy tartóoszlopon nyugszik, amelyek alátámasztják a középen levő, henger alakú tornyot. A csúcsíves ablakok felül zárhatók. A középhajó boltíve félkör alakú. A külső falon, az ablakok fölött, egy tégla koszorú látható. A fülkés, körív alakú oltár szent prestol-ja (liturgia ünnepléséhez szükséges tárgyakat tartalmazó asztal) kőből épült. Az aranyozott díszítésű elemeket tartalmazó, festett fa ikonosztáz falemezre készített olaj ikonfestményeket ábrázol. Az egyetlen nagyméretű, tetőszerkezet javítást 1973-ban.

A templom belső festését 1994-ben renoválták. Az egyetlen hely, ahol az eredeti festmény látszik, az előcsarnok és a proscomidiar (a hívek ajándékai elfogadására kijelölt asztalka). Itt megfigyelhető az eredeti állapotban megőrzött freskó bizánci stílusa. Kívül a festmények körülölelik a templom falát az eresz alatt egy szenteket ábrázoló sávban, sajnos majdnem teljesen lekopott a szélsőséges időjárási körülmények következtében. Az építő és templomfestő művészek neve ismeretlen. A parókia temetője a templom körül terül el, majdnem négyzet alakú, 3000 m2 területű, amelyet egy téglafal vesz körül.