“SZŰZ MÁRIA MENNYBEMENETELE” ORTODOX TEMPLOM, CSERNÁTFALU - NÉGYFALU

A Csernátfalusi ”Nagyboldogasszony” templom Négyfalu központjában helyezkedik el, téglalap alakú, római bazilika típusú, amely 1848-1868 közötti időszakban épült, Oprea Verzea lelkész (1812-1870), majd fia, Ioan Verzea (1827-1880) lelkész szolgálati ideje alatt.

A templomot téglából, egy méter vastagságú falakkal építették, ablakai 4 m magasak és 2 m szélesek. A szent oltár félkör alakú.

A templom Csernátfalu plébániájának második temploma. Az első, amelynek védőszentje „Szent Miklós Főpap”, 1782-ben épített műemlék, csak 300 m távolságra fekszik, a Bisericii Române utcában, és körülötte terül el a parókiai temető is. Az új templom építése 20 évig tartott (1846-1866), az akkori események következtében, ugyanis az 1848-as forradalom ideje alatt a hívek elhagyták a helységet, Moldvába, vagy Havasalföldre menekülve. Visszatérve a forradalom után, házaikat leégve találták, és csak miután ezeket újraépítették, folytathatták a templom építését, végül 1866-ban helyezték el a templom tornyán látható keresztet.

A templom építésére vonatkozó adatok 1937-ben kerültek napvilágra, amikor a templom teljes tetőszerkezetét átépítették. A falak négy nagy oszlop köré épültek, amelyek fenntartják a gótikus stílusú, árkádos boltívet. A templom a főhajó, előcsarnok, és oltárrészre van felosztva, bejáratánál tornáccal. A horganyzott lemezzel födött torony magassága 50 m. Az előcsarnokban, két henger alakú oszlopra épült a karzat, a kórus részére.

Az oltárt egy, Mişu Popp brassói festőművész által díszített, olaj ikonfestményekkel ellátott válaszfal (catapeteasmă) választja el a hajótól.

A templomot felújították az 1974-1975 közötti időszakban. A felújítás a teljes fundamentum, a tetőszerkezet szarufáinak és cserépléceinek, valamint a sérült cserepek kicserélését foglalta magába. A templomtorony tetején levő keresztet helyreállították, a templom többi keresztjét újakra cserélték.

Festmények

A templomot eredetileg csak csillagok díszítették, de 1976-ban, Nicolae Plămădeală lelkész-festőművész, temperával, részben átfestette. 2007-ben, Nicolae Stoicescu lelkész szolgálati ideje alatt végrehajtott javításokat követően, Victor Ionescu átfestette és Erdély Metropolitája, ÎPS (Őeminenciája) Dr. Laurenţiu Streza lelkész újraszentelte.

A templom vagyontárgyai sorába tartozik egy hordozható, filigránozott kereszt, amely a Tomoşoiu család adománya 1782-ből, egy ugyanabból az évből származó ezüst ostyatartó, egy csillag, a Radu Sulică és felesége, Maria ajándéka 1849-ből de, csiszolt ezüst gyertyatartók, Tomoşoiu adománya 1782-ből és Gh. Argintaru adománya 1822-ből, harangok 1817-ből és 1875-ből, csillárok 1875-ből és 1781-ből, vasalásos Szent Miklós ikon 1822-ből, a Sf. Sfinţit Mucenic Haralambie ereklye, Vasile és Stanca Păsioiu adománya 1882-ből.

A régi könyvgyűjtemény sorába tartoznak: 1804-ben kiadott énekeskönyv, 1854-1855 között kiadott énekeskönyv, egy bársonyborítású és az evangélistákat ábrázoló érmékkel díszített, 1903-ban nyomtatott Szent Evangélium, egy Veniamin Costache által nyomtatott Imakönyv, amelyet 1902-ben ajándékoztak a templomnak, egy 1817-ből származó prédikációs könyv, egy Kiriakodromion 1855-ből, Andrei Şaguna Metropolita idejében. Sajnos nem találtam régi litániákat és egyéb jegyzékeket. Minden itt felsorolt adatot a templom okirataiból, vagy az itt található tárgyak, csillárok, gyertyatartók, harangok, könyvek, stb. feliratairól gyűjtöttem össze. A Csernátfalusi plébánia ismert lelkészei az alábbiak: Constantin Popovici lelkész, Nicolae Popovici (1793-1797) lelkész, Radu Popovici (1793-1812) lelkész, Iacob Popovici (1779-1819) lelkész, Oprea Verzea (1812-1866) lelkész, Ioan Verzea (1827-1880) lelkész, Ioan Grecu (1849-1873) lelkész, Radu Verzea (1850-1868) lelkész, Gheorghe Urdea (1876-1911) lelkész, Octavian Simtion (1910-1929) lelkész, Silvestru Garcea (1931-1972) lelkész, Nicolae Stoicescu (1972-2009) lelkész, elhalálozott 2014-ben.

A fent említettek mellet volt még egy ismeretlen nevű lelkész, akit a Brassói Magiszter nevezett ki 1748-ban, illetve, az 1929-1931 közötti időszakban, ideiglenes gondnokként szolgált Petru Leuca lelkész és Gavriil Constantinescu Ieromonah (lelkész hivatallal megbízott szerzetes). 2009 decemberétől, Laurenţiu Milotoiu lelkészt nevezték ki a Csernátfalusi Plébániai Iroda vezetőjének. Octavian Simtion lelkész az 1918-as Gyulafehérvári, Románia egyesülésére összehívott Országgyűlési Választókerület és Nemzeti Tanács kiküldöttje volt. Iacob Popovici, Csernátfalusi lelkész, Radu Tempea és a Zernyesti Ion Constantin logofăt (főnemesi cím a középkorban) azon személyek közé sorolható, akik a Bolgárszegiek és Négyfalusiak mellett, fontos szerepet játszottak a latin írásmód terjesztésében a Barcaság területén.