A Bácsfalusi Szent Miklós ortodox templom

A Bácsfalusi Szent Miklós ortodox templom a Brassó melletti Négyfalu legmagasabb dombjára épült, 1776 – 1808 között, a régi, fa templomocska helyének közelében, ez utóbbi helyén most a hidegház található. A hidegház egy részét, ahol a hajdani fa templom oltára volt, boltívesen építették és falfestménnyel látták el, és a szent prestol (liturgia ünnepléséhez szükséges tárgyakat tartalmazó asztal) helyére egy gyönyörű, faragott kőből készült, három részes ikon festmény áll, amelyet Ioan Buzatu és felesége, Maria hívek költségén építettek, 1808-ban.

Az új templom, architektúrájával és díszeivel, egy impozáns jelenség, amelyet Eremia Irimie lelkész és az alapító tag és első gondnok, Urs Gâlă hívő szolgálati ideje alatt építettek. Ez utóbbiról tudva levő, hogy eladta a több mint 800 juhot számláló nyáját és ennek árát a templom építésére áldozta. Itt meg kell említenünk a templom építésének fontosabb támogatói neveit is, Ion Manolie, Stoica Cârstoloveanu, David Samur, Radu Chițu, Vasile Tibără, Stan Voicu Săcăreanu hívek, és mások, akik neve a templomhajó bejáratának előcsarnoka fölötti jegyzéken szerepel. A templomot kereszt alakúra építették, egy kör alakű udvarra, amely plébániai temetőként is szolgál, a templom hossza 29,74 m, maximum szélessége, az oldalsó apszisok között 16,11 m, magassága az épületpárkányig 14 m. A 32 m magas harangtorony elhelyezésének köszönhetően, a harangok hangja messzire terjed a Barcaság mezején. A torony magasságából belátható Brassó városa, jobbra, a távolban Sepsiszentgyörgy városa és a Hargitai havasok, balra pedig a Tömös völgye, a Nagykőhavas és a Keresztényhavas. A templom homlokzata a XIX. Században épült, Dél-Erdélyi templomok jellegzetes arculatát mutatja, barokk, illetve empire eredetű díszítéssel. Kettessével sorakozó korintusi oszlopok osztják fel a homlokzat előtti teret függőleges síkokba. Ugyanilyen oszlopok találhatók a harangtornyon is, egymás fölé helyezve. A torony elegáns méretű, barokk díszítőelemekkel. Meg kell említeni az oszlopfolyósó és az előcsarnok közötti, faragott kő keretet, úgyszintén a szent oltár két asztalát, a szent prestol-t (liturgia ünnepléséhez szükséges tárgyakat tartalmazó asztal) és a proscomidiar (a hívek ajándékai elfogadására kijelölt asztalka), amelyek monolit kőtömbből készültek és virágmintás dombormű faragásos dízítése a napot, holdat a szőlőtőkét ábrázolja. Mindháromra az 1776. év van belevésve. A temetőt körülvevő fal kapujára az 1823. év van ráírva, azon év, amely során a szent templomot vastag kő- és téglafallal vatték körül.

Az oltáron két fabetétes fém kereszt áll, az egyik az 1799-es évből való, a másik egy kicsivel újabb keletű. A templomban megőriztek néhány, a XIX. Századból való, régi ikonfestményt, ugyanabból az időszakból származó csillárokat, valamint egy ezüstbevonatos, falemezre festett, Szent Miklóst ábrázoló ikonfestményt, amelyről a hagyomány úgy tartja, hogy régebbi, mint maga a templom, és Mihai Viteazul vajda ajándéka.. Ebben a templomban őrzik az 1851-ben nyomtatott Apostolok Könyvét, az 1855-ben nyomtatott Kis Octoih (az ortodox ókori kultusz fő kántáló könyve), az 1857-ben nyomtatott Dávid Zsoltároskönyvét, valamint egy 1893-ból származó Molitvelnic (imakönyv).

Az 1814-ben készült ikonosztáz Petru Mit műve, aranylemezzel bevont hársfa faragás. Ennek festését Iacob Pop készítette, valószinüleg az ismert templomfestő, Mișu Pop apja. Az ikonosztáz különleges értékkel bír. Az ikonosztáz job also részén, a következők olvashatók: ,,Acest sfânt lucru s-au lucrat prin mâna mea smerit și nevrednic robul lui Dumnezeu Iacob Pop, zugrav cu plată de la dumnealor obștea de la Bacfalu, a căror trupuri vor putrezi în mormânt, iar acest sfânt lucru va rămânea spre veșnică pomenire. Amin.1814 decembrie 25” (Ezt a szent tárgyat az én érdemtelen kezem dolgozta meg, Isten szolgája, Iacob Pop, Bácsfalu híveinek szolgálatában álló festő, akiknek teste elrohad a sírban, de ez a szent tárgy örökkévaló emlékül fennmarad. Ámen. 1814 december 25). Az ikonosztáz díszítőfestése jellegzetesen a XIX. századi orosz stílusban készült. Nicolae Iorga tanár véleménye szerint, aki meglátogatta a templomot 1924-ben, ez ,,a Barcaság legszebb és legértékesebb ikonosztáza”, amely véleményt a Brassó megye Monográfiája is megerősít, a 260oldalon. A monográfiát 1938-ban adták ki. A nagy csilláron a következők olvashatók: ,,Ezt a csillárt Radu, Stanca és Maria adományozta a szent templomnak, amelynek védőszentje Szent Miklós” március 30 1821. Az előcsrnok fa ajtajára az 1850 év van rávésve, ugyanis a régi ajtót betörték a Magyar forradalmárok 1848-ban. A templom felszentelésére 1811-ben került sor, Vasile Moga püspök által. A régi, fa templom szent terítőjén az alábbiak voltak olvashatók: ,,Dumnezeiescul și sfințitul altar al Domnului Is Hs Sfințit cu darul Prea Sfântluiu și de viață făcătorului Duh prin mâna mea și blagoslovenia prea o Sfântlui Kir Gedeon Nichitici Pravoslavnic Episcop al marelui Principat al Ardealului a să sluji pre dânsul dumnezeeasca Liturgie în Hramul Sfântul Nicolae din Bacifalău cu nevoința și cu toată cheltuiala celui mai sus numit la anii de la Hs 1784 (Az Isteni és szent oltára Jézus Krisztus urunknak, a szentséges és életadó Szentlélek ajándéka, az én kezem által, megszentelve Kir Gedeon Nichitici, az Erdély fejedelemség Pravoszláv Püspöke által, a Bácsfalusi Szent Miklós templomban ünnepelendő isteni liturgia szolgálatára, a fent nevezett költségén ajándékozva Jézus Krisztus után az 1784. évben.

Victor Marin lelkész, aki több mint ötven évig szolgált, nevéhez fűződik egy sor számottevő teljesyítmény: 1934-1936 között festettek a külső falra, az eresz alá, az épület teljes kerületére egy ikonográfiai jegyzéket, amely a mai napig is jól látható. Ugyanabban az időszakban festette a bukaresti hires templomfestő, Constantin Nițulescu, a templom teljes belső részét, fresco technikával, segédei a Târgu-Jiu-i Iosif Keber festő két tanonca volt. A templomban szolgáló lelkészek hosszú névsora ismeretlen, ugyanis a régi, fa templom nem rendelkezett ilyen jegyzékkel, csak azok neve ismert, akik az új, téglából és kőből épített templomban szolgáltak. Egy régi antologion (évközi istentiszteleteket tartalmazó könyv) feljegyzése tudtunkra adja, hogy Gherasim Adamovici püspök meglátogatta a Bácsfalusi templomot 1793 július 6-án, a híveket templomépítés közben találta és kitartásra bíztatta a szent munkálat végrehajtására. Gherasim püspök két szolgáló lelkészt talált itt, akik a fa templomban szolgáltak, ugyanakkor irányították az új, kőből épülő templom munkálatait, Irimie Eremie lelkészt, aki 1748-ban született és plébánosként szolgált 1793-1823 közötti időszakban, és Manole Mihail lelkészt, aki 1769-ben született és Bácsfaluban szolgált 1793-1804 közötti időszakban.” 1782-ig, amikor a ványolók elkezdték építeni saját templomukat, a Derestyei parókia Bácsfalu templomához tartozott, amely azt bizonyítja, hogy Bácsfalu jóval 1782 előtt létezett é side jártak a ványolók lelki szükségleteik kielégítésére. A fent nevezett két lekész szolgálatát követően, Irimie Eremie lelkész fia és unokája szolgált a templomban, nevük megegyezett a nagyapjuk nevével, szolgálatuk ideje kiterjedt a XIX. század végéig, egy Nicanor nevű szerzetessel egyetemben. A XX. század elejétől, Bácsfaluban Aurel Oancea lelkész szolgált, aki az 1918. évben a négyfalusi küldöttséget vezette Balázsfalvára, és akinek számottevő szerepe volt a romániai egyesülés megvalósításában. Az első világháború során, 1916 augusztus 1-jén, a habsburg birodalom katonái elkobozták a kis és a közepes vörösréz harangokat, amelyek súlya 200, illetve 500 kg volt, ágyúk gyártására. Meghatódva a nők siralmaitól, a habsburgok meghagyták a harangtoronyban a nagyharangot, amelynek súlya 1000 kg, és amelyet egyedüli harangként haszáltak 1922-ig, amikor Oancea lelkész kezdeményezésére egy új kis és egy közepes harangot vásároltak, a régi, elkobzott harangokkal megegyező méretben. A régi harang oldalán a következők olvashatók: ,,ezt a harangot újraöntötték a Bácsfalusi roman hívek költségén, az ottani Szent Miklós templom részére, 1847 december 19-én, Gegossen von Obert Gottschling Kronstadt (Brassóban)”. A másik két harangon a következők plvashatók: ,,fabrica Nicolae Ionescu București. Acest clopot s-a făcut de obștea română ortodoxă din Bacifalu pentru biserica cu hramul Sf. Nicolae în anul 1922, odată cu înfăptuirea României Mari” (Nicolae Ionescu gyár, Bukarest. Ezt a harangot Bácsfalusi roman ortodox hívek készíttették a Szent Miklós templom részére 1922-ben, Nagyrománia megalakulásának évében). Aurel Oancea lelkész szolgálati idejét követően, a szent oltárt szolgáló lelkészek névsorába tartoznak Toma Frateş, Petre Cârstocea şi Victor Marin. Victor Marin lekész szolgálati ideje alatt, egy egész sor munkálat kerül végrehajtásra: a templom belső és külső festése, a templom kiterjedt konszolidációs és helyreállítási munkálatai, a Négyfalusi származású, Bodzavásári (Buzău) kereskedő, Nicolae Bunescu és felesége, Sevastia Bunescu támogatásával. A templom előcsarnokában található feljegyzésen megtalálhatók az új támogatók és adományozók nevei, amelyeket az 1934-1936 közötti javítási munkálatok befejezése alkalmával jegyeztek fel. A templom felszentelése 1947-ben következett be Nicolae Bălan érsek által, aki támogatta úgy a havonta megjelenő kulturális-vallási lap nyomtatását, mint a plébániai könyvtár létrehozását. A templom legfigyelemreméltóbb gondnoka, ahogyan feljegyezték, Urs Gâlă volt és marad, aki a templom legfőbb támogatója is volt. A Parókia Bizottságának sorába tartoznak, fontos személyekként, Bácsfalu polgármestere, Ioan Sulică, Vasile Gomolea ezredes, valamint a filantróp és és tudós jegyző, Vasile Chirvase.

A majdnem teljes kör alakú templomudvar plébániai temetőként szolgál. Victor Marin lelkészt Adrian Boghici lekész követte, 1977-1982 közötti időszakban; Ioan Roşca, 1982-2001 közötti időszakban; majd 2001-től napjainkig, Virgilius Gabriel Urzică. A múltban a templom egy olvasóházat építtetett, ahol a fiatalság könyvszeretetet, vallást, román nyelvet, hagyományokat és a románok történetét tanulhatta.